Stomach Health >> gyomor egészség >  >> Q and A >> gyomor kérdés

Lékéksérv

Visszaállítjuk az ágyéki régió stabilitását

A lágyéksérv, más néven lágyéksérv, az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma. A bél egyes részei áthaladnak a támasztó hasfal gyenge pontján. A hashártya benyúlik a subcutis zsírszövetébe. A kezelés általában problémamentes.

A Schoen Clinic tapasztalt tanácsadói az ágyéksérvekre specializálódtak. Célzott kezeléssel helyreállítjuk az ágyéki régió stabilitását.


Okok és tünetek


Hogyan jelentkezik az ágyéksérv?

A lágyéksérv kialakulásának fő oka az anatómiai feltételek. Ez magában foglalja a hasfal természetes gyengülését a lágyéki régióban:Az embrionális szakaszban a herék a hasüregben jönnek létre, és átlósan ereszkednek le az ágyéki régión keresztül, ami természetes gyengülést eredményez. Nőknél csak a méh finom szalagja húzódik át. Ezért a férfiak kilencszer gyakrabban érintettek. A betegek körülbelül egynegyedének mindkét oldalon lágyéksérve van.

Az ágyéksérv okai:Milyen tényezők járulnak hozzá a lágyéksérv kialakulásához?

Az egyik kockázati tényező a kötőszövet és a hasfali izmok erejének csökkenése az életkor előrehaladtával. Nehéz emelés és cipelés, krónikus köhögés, tüsszögés és a székletürítés során fellépő intenzív nyomás gyakran szerepet játszik. Ez megnövekedett nyomást eredményez a hasüregben, ami aztán sérvhez vezet.

A lágyéksérv tünetei

Kezdetben általában duzzanat jelentkezik az ágyéki régióban, amit csak akkor vesz észre a beteg, ha „húzó” fájdalom is fellép. Az érintettek körülbelül egyharmadának azonban nincsenek tünetei. Idővel a sérv jól látható méreteket ölthet. Problémát jelent, ha a bél egy része beszorul a sérvbe, vagyis már nem tud visszahelyezni a hasüregbe. Ez rendkívül ritkán fordul elő, de nagyon veszélyes. A bél ekkor már nem tudja szállítani a tartalmát, ami bélelzáródáshoz vezet. Ráadásul a bélfal kevésbé jól ellátott vérrel, ami hashártyagyulladáshoz vezethet.


Diagnosztika


Diagnózis:Hogyan diagnosztizáljuk a lágyéksérvet

A hasfali sérvek általában vizuális diagnosztikával és tapintással osztályozhatók. További vizsgálati intézkedésekre csak rendkívül ritka esetekben van szükség.