Stomach Health >> gyomor egészség >  >> Stomach Knowledges >> kutatások

Zsírszegény vs. magas zsírtartalmú – melyik étrend jobb a bélmikrobióta számára?

Az elhízás és a szív- és érrendszeri megbetegedések egyre növekszik, ahogy elmozdultunk a hagyományos alacsony zsírtartalmú és magas szénhidráttartalmú étrendtől. Sokan közülünk, akik fejlettebb országokban élünk, ma nagyobb arányban eszünk zsírt és kisebb arányban szénhidrátot, mint egykor őseink. A „British Medical Journal” című folyóiratban megjelent új tanulmány ezt az étrendi átmenetet vizsgálja, és bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a hagyományosabb étrend (alacsony zsírtartalmú, magas szénhidráttartalmú) elősegítheti a bélrendszer egészségesebb mikrobiotáját . A tanulmány azt mutatja, hogy a magas zsírtartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend a gyulladás markereinek kedvezőtlen növekedéséhez vezethet a vérben; míg a hagyományosabb étrend a hasznos baktériumfajok által termelt védőkemikáliák növekedéséhez vezethet. Ez a tudományos tanulmány az elsők között vizsgálja az étkezési zsírbevitel különböző arányú hatásait az emberekben.

A zsír- és szénhidrátösszetételben eltérő étrendek vizsgálatára a tudósok 6 hónapos vizsgálatot végeztek. Az egészséges fiatal felnőttek három csoportja azonos mennyiségű kalóriát tartalmazó, de zsír- és szénhidráttartalmukban eltérő étrendet kapott. A három diéta a következő volt:zsírszegény étrend (20% zsír, 60% szénhidrát), mérsékelten zsírtartalmú étrend (30% zsír, 56% szénhidrát) és magasabb zsírtartalmú étrend (40% zsír, 46% szénhidrát). A tudósok széklet- és vérmintákat gyűjtöttek a résztvevőktől a vizsgálat elején és végén. Az alacsony zsírtartalmú csoportban a tudósok a butirátot termelő baktériumok számának növekedését tapasztalták; ez a rövid szénláncú zsírsav egy metabolit, amely számos egészségügyi előnnyel jár. Ezeknek a baktériumoknak a nagyobb mennyisége korrelál az alacsony fokú gyulladás csökkenésével, míg a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél kisebb mennyiségben fordul elő.

A zsír- és szénhidrátösszetételben eltérő étrendek vizsgálatára a tudósok 6 hónapos vizsgálatot végeztek

Míg számos korábbi tanulmány beszámolt az élelmi rostok jótékony hatásáról a bélmikrobiótára, ebben a vizsgálatban mindhárom csoport azonos mennyiségű rostot evett. Ez az eredmény arra utal, hogy nem a rost az oka a magasabb szénhidráttartalmú csoportban tapasztalható előnyöknek. A szerzők szerint az előnyök inkább a rezisztens keményítő fokozott beviteléből származhatnak. A hagyományos keményítőtől eltérően a rezisztens keményítő „ellenálló” az emberi emésztéssel szemben, és nem bomlik le teljesen cukor építőelemeire. Az élelmi rostokhoz hasonlóan a rezisztens keményítőt is fermentálhatja a bélmikrobióta, így számos, egészségünkre jótékony vegyi anyag képződik.

Másrészt a szerző tanulmányában szereplő, zsírban gazdag étrend a gyulladás markereinek növekedéséhez vezetett a vérben. Ezeket a markereket a szervezet gyulladásának kimutatására használják, és gyakran emelkednek olyan betegségekben, mint a rák és a szív- és érrendszeri betegségek. A szerzők azt sugallják, hogy ezek az emelkedett gyulladásos markerek a magas zsírtartalmú csoport résztvevői által fogyasztott szójababolaj magas szintjének tudhatók be. A szójababolaj magas omega-6-zsírsavat tartalmaz, amelyekről ismert, hogy elősegítik a gyulladást.

A tanulmánynak különös jelentősége van a fejlődő országokban, bár fontos lehet azoknak a fejlett országoknak is, ahol már magas a zsírbevitel

Ez a tanulmány különös hatással van a fejlődő országokban élő egyénekre, akik esetleg áttérnek a hagyományosabb étrendről. A szerzők végül azt tanácsolták, hogy ne növeljék az étkezési zsír mennyiségét azoknak az országoknak, amelyek ebben a táplálkozási átalakulásban vannak, és hangsúlyozzák, hogy eredményeik fontosak lehetnek a fejlett országokban is, ahol az étkezési zsírbevitel már magas.

Referencia

Wan, Yi, Fenglei Wang, Jihong Yuan, Jie Li, Dandan Jiang, Jingjing Zhang, Hao Li és mások. 2019. „Az étkezési zsír hatása a bél mikrobiotára és a bélsár metabolitjaira, valamint kapcsolatuk a kardiometabolikus kockázati tényezőkkel:6 hónapos randomizált, kontrollált táplálkozási próba.” Bél , február, gutjnl-2018-317609.


Other Languages