Hasnyálmirigy ciszták

Mi a hasnyálmirigy?

A hasnyálmirigy illusztrációja

A hasnyálmirigy egy körülbelül hat hüvelyk hosszú szerv, amely a hasban található a gyomor mögött, valamint a gerinc és az aorta előtt. A hasnyálmirigy három részre oszlik:a fejre, a testre és a farokra. A hasnyálmirigy feje a has jobb oldalán található, a duodenum mellett. A farok a has bal oldalán található, a test pedig a fej és a farok között.

A hasnyálmirigynek két funkcionális része van, ezeket exokrin és endokrin részeknek nevezik. A hasnyálmirigy sejtjeinek többsége emésztőnedvet termel, amely a bélben lévő táplálék emésztéséhez szükséges enzimeket tartalmazza. Az enzimek a hasnyálmirigyen belüli kisebb gyűjtőcsatornákba választódnak ki (oldalágak). Az oldalágak egy nagyobb csatornába, a fő hasnyálmirigy-csatornába ürülnek, amely a duodenumban lévő Vater-papillán keresztül a bélbe ürül. A csatornákon való áthaladás során bikarbonátot adnak az emésztőenzimekhez, hogy lúgosítsák a hasnyálmirigy-szekréciót. Az emésztőnedvet termelő sejtek és csatornák a hasnyálmirigy exokrin részét alkotják.

Közvetlenül azelőtt, hogy a fő hasnyálmirigy-csatorna belépne a nyombélbe, általában összeolvad a közös epevezetékkel, amely összegyűjti a máj által termelt epét (olyan folyadék, amely segíti a zsír emésztését). A közös epevezeték általában a hasnyálmirigy fejében csatlakozik a hasnyálmirigy-vezetékhez. E két csatorna egyesülése alkotja a Vater ampulláját, amely az epét és a hasnyálmirigy-folyadékot a Vater papillán keresztül a duodenumba vezeti.

A hasnyálmirigy szövetében, elsősorban a fejben, kis sejtgyűjtemények találhatók, amelyeket Langerhans-szigeteknek neveznek. A szigetek sejtjei számos hormont termelnek, például inzulint, glukagont és szomatosztatint; amelyek a vérbe kerülnek (a szigetecskék nem kapcsolódnak a hasnyálmirigy-csatornákhoz), és a vérben a test más részeibe utaznak. Ezek a hormonok az egész szervezetre hatással vannak, például az inzulin, amely segít a vércukorszint szabályozásában. A hasnyálmirigy hormontermelő része – a szigetek – a hasnyálmirigy endokrin része.

Mik azok a hasnyálmirigy-ciszták?

A hasnyálmirigy-ciszták olyan folyadékgyűjtemények (medencék), amelyek a hasnyálmirigy fejében, testében és farkában képződhetnek. Egyes hasnyálmirigy-ciszták valódi ciszták (nem gyulladásos ciszták), vagyis egy speciális sejtréteg borítja őket, amelyek felelősek a folyadék cisztákba történő kiválasztásáért. Más ciszták pszeudociszták (gyulladásos ciszták), és nem tartalmaznak speciális béléssejteket. Ezek a pszeudociszták gyakran hasnyálmirigy-emésztőnedvet tartalmaznak, mivel a hasnyálmirigy-csatornákhoz kapcsolódnak. A hasnyálmirigy-ciszták mérete néhány millimétertől több centiméterig terjedhet. Sok hasnyálmirigy-ciszta kicsi és jóindulatú, és nem okoz tüneteket, de egyes ciszták nagyokká válnak és tüneteket okoznak, mások pedig rákosak vagy rákos megbetegedések. (A rákmegelőző ciszták jóindulatú ciszták, amelyek rákossá válhatnak.)

A különböző típusú ciszták különböző típusú folyadékokat tartalmaznak. Például az akut pancreatitis rohama után kialakuló pszeudociszták nagy koncentrációban tartalmaznak emésztőenzimeket, például amilázt. A nyálkahártya ciszták nyálkát (fehérjeszerű folyadékot) tartalmaznak, amelyet a ciszta belső bélését alkotó nyálkahártya sejtek termelnek.

Melyek a hasnyálmirigy-ciszták tünetei?

• A hasnyálmirigy-ciszták tünetei méretüktől és elhelyezkedésüktől függenek. A kicsi (két cm-nél kisebb) ciszták általában nem okoznak tüneteket. A nagy hasnyálmirigy ciszták feltehetően a környező szövetekre és idegekre gyakorolt ​​nyomással hasi és hátfájást okozhatnak.
• A hasnyálmirigy fejében lévő kis vagy nagy ciszták sárgaságot (a bőr és a szemek besárgulását a vizelet sötétedésével) is okozhatják a közös epevezeték elzáródása miatt. (Az elzáródás hatására az epe felszaporodik, és a bilirubint – a sárgaságot okozó vegyi anyagot – visszakényszeríti a véráramba, és arra kényszeríti, hogy a vizelettel ürüljön ki.)
• Ha a ciszták megfertőződnek, az lázhoz, hidegrázáshoz és szepszishez vezethet.
• Ritka esetekben a nagy pszeudociszták összenyomhatják a gyomrot vagy a nyombélt, ami akadályozhatja a táplálék mozgását a belekben, ami hasi fájdalmat és hányást okozhat.
• Ha egy ciszta rosszindulatúvá válik, és elkezd behatolni a környező szövetekbe, az ugyanolyan típusú fájdalomhoz vezethet, mint a hasnyálmirigyrák, amely általában állandó, és a hátban és a has felső részén érezhető.

Melyek a hasnyálmirigy-ciszták okai?

A hasnyálmirigy-cisztáknak két fő típusa van; pszeudociszták (gyulladásos ciszták) és valódi ciszták (nem gyulladásos ciszták). A gyulladásos ciszták jóindulatúak, míg a nem gyulladásos ciszták lehetnek jóindulatúak, rákmegelőzőek vagy rákosak.

Pszeudociszták

A hasnyálmirigy gyulladásos cisztáinak többsége hasnyálmirigy pszeudociszta. A hasnyálmirigy pszeudocisztái a hasnyálmirigy-gyulladás (hasnyálmirigy-gyulladás) következményei. A hasnyálmirigy-gyulladás gyakori okai közé tartozik az alkoholizmus, az epekő, a trauma és a műtét. A pszeudociszták belsejében lévő folyadék az elfolyósodott elhalt hasnyálmirigyszövetet, a gyulladásos sejteket és az emésztőenzimek magas koncentrációját képviseli, amelyek jelen vannak a hasnyálmirigy exokrin váladékában. (A legtöbb pszeudociszta kapcsolatban áll a hasnyálmirigy-csatornákkal.) A legtöbb akut pancreatitis által okozott pszeudociszta spontán (kezelés nélkül) több héten belül megszűnik. Azok a pszeudociszták, amelyek kezelést igényelnek, azok, amelyek hat héten túl is fennállnak, és olyan tüneteket okoznak, mint a fájdalom, a gyomor vagy a nyombél elzáródása, vagy megfertőződtek.

Valódi ciszták

• Sóros ciszta-adenomák: Ezek a ciszták többnyire jóindulatúak, és általában középkorú nőknél fordulnak elő. Általában a hasnyálmirigy testében vagy farkában találhatók. Általában kicsik és nem okoznak tüneteket, bár ritkán hasi fájdalmat okozhatnak.
• Mucinosus ciszta adenomák: E ciszták 30 százaléka rákot tartalmaz, és azok, amelyek nem tartalmaznak rákot, rákmegelőzőnek minősülnek. Általában középkorú nőknél is előfordulnak, és általában a hasnyálmirigy testében vagy farkában találhatók.
• Intraduktális papilláris mucinosus neoplazma (IPMN): Ezek a ciszták nagy valószínűséggel rákosak lesznek, vagy rákossá válnak. A diagnózis idején 45-65% esély van arra, hogy a ciszta már rákos. Ezek a ciszták gyakrabban fordulnak elő középkorú férfiaknál, és gyakrabban találhatók a hasnyálmirigy fejében. A ciszták jellemzően nagy mennyiségű nyálkahártyát termelnek, amely néha megfigyelhető a Vater papillájából kifolyni az endoszkópos retrográd cholangio-pancreatography (ERCP) során, amely teszt a Vater ampulláját és a hasnyálmirigy-csatornát vizualizálja. Ezek a ciszták hasi fájdalmat, sárgaságot és hasnyálmirigy-gyulladást okozhatnak. A daganatos megbetegedések kockázatának növekedése a beteg idősebb kora, a tünetek jelenléte, a hasnyálmirigy fővezeték érintettsége, a fő hasnyálmirigycsatorna 10 mm feletti tágulása, a duodenum falában lévő csomók jelenléte és a 3 cm-nél nagyobb méret esetén jelentkezik. oldalági IPMN.
• A hasnyálmirigy szilárd pszeudopapilláris daganata: Ezek ritka daganatok, amelyek szilárd és cisztás komponenseket is tartalmaznak, és főleg fiatal ázsiai és fekete nőkben fordulnak elő. Elérhetnek nagy méretet és rosszindulatúvá válhatnak. Ezeknek a daganatoknak a teljes műtéti eltávolítása után a prognózis kiváló.

Hogyan diagnosztizálják az egészségügyi szakemberek a hasnyálmirigy-cisztákat?

Mivel a hasnyálmirigy-ciszták többsége kicsi, és nem okoz tüneteket, gyakran véletlenül fedezik fel őket, amikor hasi vizsgálatokat (ultrahang [US], számítógépes tomográfia vagy CT, mágneses rezonancia képalkotás vagy MRI) végeznek a nem kapcsolódó tünetek vizsgálata céljából. Sajnos az ultrahang, a CT és az MRI nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni a jóindulatú cisztákat (olyan cisztákat, amelyek általában nem igényelnek kezelést) a rákmegelőző és rákos cisztáktól (olyan cisztáktól, amelyek általában műtéti eltávolítást igényelnek).

Az endoszkópos ultrahang (EUS) egyre hasznosabbá válik annak meghatározásában, hogy a hasnyálmirigy-ciszta valószínűleg jóindulatú, rákmegelőző vagy rákos. Az endoszkópos ultrahang során egy endoszkópot helyeznek a szájba, amelynek csúcsa egy kisméretű ultrahang-átalakítóval van ellátva, és a nyelőcsövön és a gyomron keresztül a nyombélbe kerül. Erről a helyről, amely nagyon közel van a hasnyálmirigyhez, a májhoz és az epehólyaghoz, pontos és részletes képek készíthetők a májról, a hasnyálmirigyről és az epehólyagról.

Az endoszkópos ultrahang során a cisztákból folyadékot és szövetmintákat is lehet nyerni úgy, hogy speciális tűket juttatunk át az endoszkópon és a cisztákba. A vékony tűvel történő szövet vagy folyadék kinyerésének folyamatát finom tűszívásnak (FNA) nevezik.

Az FNA-val nyert folyadék elemezhető rákos sejtekre (citológia), amiláztartalomra és tumormarkerekre. A tumormarkerek, mint például a CEA (karcinoembrionális antigén), a rákos sejtek által nagy mennyiségben termelt fehérjék. Például a hasnyálmirigy pszeudociszta folyadékának általában magas az amiláz szintje, de alacsony a CEA szintje. A jóindulatú savós ciszta adenoma alacsony amiláz- és alacsony CEA-szinttel rendelkezik, míg a rákmegelőző vagy rákos mucinosus ciszta adenoma alacsony amilázszinttel, de magas CEA-szinttel rendelkezik. Legutóbb a cisztából leszívott sejtekből származó DNS-t elemezték a rákra utaló változásokra.

Az endoszkópos ultrahang és a finom tű aspiráció kockázata csekély, és nagyon csekély a vérzés és fertőzés előfordulása.

Esetenként még az endoszkópos ultrahang és a finomtű aspiráció diagnosztikai eszközeivel is nehéz megállapítani, hogy a hasnyálmirigy-ciszta rákos vagy rákmegelőző-e. Ha a válasz nem egyértelmű, néha ismételt endoszkópos ultrahangot és aspirációt végeznek, ha magas a rák vagy a rákmegelőző gyanúja. Más esetekben a cisztát néhány hónap elteltével újra megvizsgálják CT-vel, MRI-vel vagy akár endoszkópos ultrahanggal, hogy kimutatják azokat a változásokat, amelyek erősebben utalnak a rák kialakulására. Megint más esetekben a műtét javasolt.

Mi a hasnyálmirigy-ciszták kezelése?

A hasnyálmirigy-ciszták kezelésének legfontosabb szempontja annak meghatározása, hogy a ciszta jóindulatú-e (és általában nem igényel kezelést), vagy rákmegelőző vagy rákos, és el kell távolítani.

A kezelés második legfontosabb szempontja annak meghatározása, hogy a rákmegelőző vagy rákos hasnyálmirigy-cisztában szenvedő beteg megfelelő műtéti jelölt-e. A hasnyálmirigy-műtét elvégzésében jártas orvosi központokban a rákmegelőző vagy rákos ciszták műtéti eltávolítása magas gyógyulási arányt eredményez.

A nagyon kicsi ciszták nyomon követhetők a méretnövekedés kimutatására, amely rákot jelezhet vagy a rák kialakulásának fokozott kockázatát. A kezelési döntéseket minden egyes beteg esetében egyedileg kell meghozni, miután megbeszélték a beteg egészségi állapotát ismerő orvossal. Az alábbiakban példák láthatók arra, hogyan kezelheti az orvos a hasnyálmirigy-cisztákat.

1. A hasnyálmirigy pszeudocisztái kezelésre szorulnak, ha az akut hasnyálmirigy-gyulladás után hat hétnél tovább fennállnak, különösen akkor, ha elérik a nagy méretet, és olyan tüneteket okoznak, mint a gyomor vagy a közös epevezeték elzáródása, hasi fájdalom vagy fertőzés. A kis hasnyálmirigy-ciszták (például az 1 cm-nél kisebb ciszták) nem valószínű, hogy rákosak lesznek. Ennek ellenére még ezek a kis ciszták is megnőhetnek, és a jövőben rákossá válhatnak. Így ezeket a betegeket éves vizsgálatokkal (például évente ultrahanggal vagy MRI-vel) monitorozzák. A cisztákat nem kell endoszkópos ultrahanggal és finom tűszúrással értékelni. Ha a ciszták mérete megnövekszik és/vagy tüneteket okoz, a beteget endoszkópos ultrahanggal és finomtű-szívással tovább vizsgálják.
2. A 3 cm-nél nagyobb hasnyálmirigy-ciszták endoszkópos ultrahanggal és finomtű-szívással vizsgálhatók. Ha a folyadékcitológia, a CEA-mérés vagy a DNS-elemzés rákos vagy rákmegelőző elváltozásokra utal, a betegeket hasnyálmirigy-műtétre lehet értékelni.

• Méh mióma (a méh jóindulatú daganatai)
• Fibromyalgia