Stomach Health >> gyomor egészség >  >> Stomach Knowledges >> kutatások

Hogyan alakítja a napi táplálékbevitelünk a bélmikrobiótánkat?

Az étrend a bél mikrobiota összetételének változásainak fő modulátora, különösen egyéni szinten. Az étrenden kívül azonban az élelmiszer-anyagcsere és az életmódbeli eltérések (a fizikai aktivitás szintjétől az alvási szokásokig) mind hatással lehetnek a bél mikrobaközösségeire. A legtöbb jelenleg az étrend és a bélmikrobióta kapcsolatát vizsgáló tanulmány az élelmiszer-kérdőívek szubjektív válaszaira támaszkodik, hogy felmérje, mit esznek az emberek.

A változatos étrend hatékony módja annak, hogy biztosítsuk a bélmikrobióta jó egészségét

Az ebben a bejegyzésben tárgyalt tanulmány, amelyet Dan Knights vezetett a Minnesotai Egyetemen, azt a célt szolgálta, hogy feltárja, hogyan reagál a bélmikrobióta a mindennapi étrendre .

17 egymást követő napon 34 egészséges résztvevőt kértek meg, hogy saját maguk rögzítsék ételfogyasztásukat egy étkezési jelentés segítségével. A csapat eközben székletmintákat gyűjtött a résztvevőktől napi rendszerességgel, a bél mikrobiota elemzése érdekében.

Az eredmények megtekintése után a kutatók elmagyarázták, hogy a bél mikrobiota variációi korrelálnak az élelmiszerekkel, ha az élelmiszert egésznek tekintjük, de nem korrelálnak, ha az élelmiszereket tápanyag szerint bontják. Vegyünk egy egyszerű példát egy zöld leveles zöldségre, például a spenótra, amely vasban gazdag. A vason kívül a spenót számos tápanyagot tartalmaz, például rostokat, ásványi anyagokat és szénhidrátokat. Mindezek az elemek – az egész – ezért erősítik a spenót kapcsolatát a mikrobiómával, és hatással vannak a bélmikrobióta összetételére.

Ezt szem előtt tartva a táplálkozási tanácsoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük arra, hogy az embereknek javasolják, hogy napi étrendjükben vegyenek be gyümölcsöt és zöldséget, ahelyett, hogy bizonyos rostokat részesítenének előnyben.

A második részben a kutatók megerősítették, hogy a mikrobióma táplálékra adott válasza egyénenként eltérő (korábbi tanulmányok 2016-ban és 2018-ban).

A személyre szabott étrendi tanácsok jelenthetik a táplálkozás jövőjét, miközben megpróbáljuk megtalálni a módját az egészséges bélrendszer fejlesztésének

A szerzők ezt az eredményt többféleképpen magyarázzák. Például a bélrendszerünk morfológiája (a belek mérete, a szekretált molekulák mennyisége) változó, ami megváltozik a szervezetünk táplálék-anyagcseréjének módjában, és különböző válaszokat vált ki a bélmikrobiótaból. Például, ha szervezete könnyen felveszi a nagy mennyiségű fehérjét a húsból, kevesebb maradék fehérje jut a bélbaktériumok számára, amelyek viszont nem tudnak fejlődni. Fordítva, ha a szervezet nem szívja fel a fehérjét, a maradék fehérjéből táplálkozó baktériumok elszaporodnak.

Ezek az eredmények ezért rávilágítanak annak fontosságára, hogy az „egy méretben” diétás megközelítésről a személyre szabott bélmikrobióm-kezeléseken alapuló megközelítésre térjünk át, amely nemcsak a bélrendszer jólétét, hanem az általános egészségi állapotot is javítja.

Egy további megfigyelés szerint két résztvevőnél az azonos tápanyag-összetételű „turmixok” 17 napig tartó fogyasztása nem vezetett stabil bélmikrobiótához. Ebből arra következtethetünk, hogy a bél mikrobiota stabilitását a változatos étrend fogyasztása erősíti. És ha a stabilitás, a gazdagság és a sokféleség az egészséges mikrobióma három fő jellemzője, akkor a változatos étrend pozitív módszer annak biztosítására, hogy a bélmikrobióta jó állapotban legyen.

Összefoglalva, aváltozatos étrend segít fenntartani a mikrobiom stabilitását, ugyanakkor biztosítja a szervezetnek az egészség megőrzéséhez szükséges összes tápanyagot. Továbbá személyre szabott étrendi tanácsok (a mindenki számára elérhető univerzális diéta helyett) a táplálkozás jövője lehet, mivel megpróbáljuk megtalálni a módját az egészséges bélrendszer fejlesztésének.

Referencia:

  Johnson AJ, Vangay P, Al-Ghalith GA és munkatársai. A napi mintavétel személyre szabott étrend-mikrobiom asszociációkat tár fel az emberekben. Sejtgazda mikroba . 2019; 25(6):789-802. doi:10.1016/j.chom.2019.05.005.